„Ukrajna: Így pusztít a termobárikus fegyver – videó”, „Példátlan videó került ki egy ukrajnai csatáról”, „Kilőtték az ukránok az »orosz Walit«, a különleges erők sztárját”, „Ezt lehet tudni az ukrán csodafegyverről”, „Videón, ahogy a kamikazedrón lecsap az oroszokra”, „Térképen mutatjuk, hol próbálnak áttörni az oroszok”, „Videón a szétlőtt közösségi ház az ukrajnai Derhacsiban”, „Videón, ahogy szétlőnek egy orosz parancsnoki állást Ukrajnában”, „Letakart holttestek, szétlőtt Mariupol, elítélt orosz katona – a háború 100 napja képekben”.

Szalagcímek az elmúlt hetekből. Képek, videók, utolsó hörgések hangfelvételei. Hihetetlen válogatási lehetőség! Most még több hulla! Garantált borzongás! Sírás prolongálva! Holnap új kazettás bombák! Közte reklám, de legalább addig kimehetsz sörért.Mert amikor már hétköznapivá, ennélfogva dögunalommá válik mindenféle világbajnokság, döntő, emberfeletti kapura emelés, kisodródás egy sikánban, még magasabbról ugrás ejtőernyő nélkül – szóval akkor, amikor az új versenyimpulzusok már teljesen reménytelenné válnak adrenalinra induló foteledben, megajándékoz a világ valami újjal, valami eddig sosem látottal, ami egészen egyszerűen új távlatokat nyit meg az életedben. Háború – egyenes adásban.

És te lehetsz a szurkoló.

Amiről gyerekkorodban álmodoztál a tankos filmeket nézve, amire régen borzongtál a moziban, de egy idő után untad már a pirotechnikai csodákat felváltó ótvaros videótrükköket, az most itt van előtted, élőben, instant, és mégcsak a kezedet sem kell kinyújtanod. Előveszed a telefonodat, végiggörgetsz a híroldalakon és dől, dől a videó, a fénykép a valós időben felrobbanó lőszerraktárakról, a széttrancsírozott emberekről (belek tapintatosan kikockázva), az ezer darabra szétrepülő ötventonnás vasszörnyekről bennük 4 éppen szublimáló emberrel, rohadék oroszokkal vagy rohadék ukránokkal – attól függően, melyik csapatnak szurkolsz. Sztárok, szuperségek, csodaságok, minden, mi szemszájnak ingere. És mi szállítjuk neked, nincs más dolgod, mint hogy feszülten figyelj, nézd a rohanó (helyenként rothadó) civileket, ha szerencséd van, még épp a közvetítés során robban alattuk az akna, ha lemaradnál, holnap biztosan lesz majd olyan snitt is, csak klikkelj, klikkelj, klikkelj.

Egyetlen veszély leselkedik rád és ennélfogva ránk: ha megunod ezt is. Márpedig az egymást naponta überelni vágyó címek erről árulkodnak: ezt is meg tudod szokni, előbb-utóbb ebbe is beleszoksz, nekünk mindig újjal kell szolgálnunk, mert még a végén elkapcsolsz, és akkor lőttek a hullabiznisznek.

De nem! Mert a hírek gyárában ott bizakodik az a névtelen senki, az a vörösre égett szemű gyűjtő, aki abból él, hogy a főnöke abból él, hogy a tulajdonosa ebből él – szóval ott ül, és lázasan keres-kutat a hírügynökség legeslegfrissebb hullatömegei között, mert épp lemaradóban az oldal (gyerekek, mennyinél tartunk ma, ne szarakodjatok má'), és már csak a szokásos dögunalom tankrobbanások jönnek elé a képernyőn. Nincs veszélyben, nem néznek rá fegyvercsövek, csak a profit a tét, az az élet-halál kérdés, neki csak az egeret kell tolnia. Ő az a gond nélkül csajozó-pasizó jeltelen és jelentéktelen nímand, az a megváltozhatatlan világban hívő, önoltalmazott telefonnyomkodó, az a péntek esténként magát kásává szétcsapó, kukába hányó aranyifjú, aki történetesen ebből csapja szét magát, és hiába a romló kattintásszámok, ő nem adja fel: reménykedik.

Hogy nem, nem következik be. Hogy nem történik meg a megtörténhetetlen. Hogy nem kell egy reggel erre ébredni. Hogy van túlélés, nem jön el a borzalmak borzalma: a háború befejezése.

Az maga lenne a pusztulás.