Kilenc éves voltam, amikor egy nyár végi délelőttön a Városgazdálkodási Vállalat ebédlőjében ki kellett kerülnöm egy asztalt, amelyet vagy tíz bácsi állt körül, és amelyen egy VEF táskarádió állt. A bácsik rezzenéstelen arccal álltak, miközben a készülékből valami artikulálatlan üvöltésféle…