Kilenc éves voltam, amikor egy nyár végi délelőttön a Városgazdálkodási Vállalat ebédlőjében ki kellett kerülnöm egy asztalt, amelyet vagy tíz bácsi állt körül, és amelyen egy VEF táskarádió állt. A bácsik rezzenéstelen arccal álltak, miközben a készülékből valami artikulálatlan üvöltésféle…

...És amikor eleged van a visítozó celebekből, az őserdő mélyén műkörmöket lengető, rinyáló ribancokkal játszott seggbekuki-vetélkedőkből, a zsűriben ülő, sunát villantó nóném szilikonbombákból, a herezacskókat sajtónyilvános hányinger keretében ránctalanító…