Vízkereszt elég hideg idővel köszöntött be. Kint még méteres hó áll, a kotrók végzik a dolgukat, csodát ők sem tehetnek.

Mindenki hazament. A gyerekek, a vendégek, a köszöntők, a mittudoménkik, mindenki. Kivittem a fát, a hóbucka mellett majd, remélem, megtalálják a kukások.

Mosogatom a tányérokat, poharakat, a kiskanalakat, minden nyomot. Könyékig állok a mosogatólében.

A felettünk lévő utca épphogy látszik, csak az emberek fejét, az autók tetejét látni. Mosogatás közben sokára veszem észre, hogy velem pont szemben, ott fenn egy mentőautó áll. Nem villog a lámpája, áll.

A kistányérok elég zsírosak, több mosogatószer kell. Nem öröm a zsíros, nyálkás mosogatószivacs.

A mentő már vagy egy órája ott áll, nem történik semmi. Senki nem jön ki, senki nem mozdul.

Lassan kihűl a mosogatóvíz, cserélni kéne, felnézek, a mentő még mindig ott. Most jönnek a poharak. Van elég. Sokan voltunk, jó volt. Most megáll egy rendőrautó. Csendben, komótosan. Elmegy a mentő. Nincs villogás, csak az ajtócsapódás hallatszik. A melegvíz fogy, kénytelen leszek langyos vízben mosogatni tovább. Basszus. És még ezer kiskanál, kisvilla, miegyéb.

Kikukkantok, ott fenn semmi mozgás már vagy fél órája. Hűl a víz. Több mosogatószer kell, kész. Kinyitom az ablakot kell egy kis friss levegő, bármilyen hideg van is odakint.

A város felől szirénahang, a fülem követi, egyre közeledik, már tudom, hogy erre jön. Tűzoltóautó áll meg. Éppen ott. Nem kukkolunk, apám, megy a mosogatás. Ez a villa hatodszor kerül a kezembe, de barom vagyok. A tűzoltók nagyon lassan, szinte unottan szállnak ki a kocsiból, mintha nem lenne semmi sem. Lehet, hogy nincs is semmi.

Soha nem fogynak el a tányérok. Tányér és tányér egymás után.

Hosszú csend. Újabb vízcsere. Már teljesen kihűlt.

Kis szürke furgon áll a tűzoltók mögé. Na, lassan elfogy a mosogatószer is. Baró, el ne felejtsek holnap venni, mert aztán frankón leszünk.

Hosszú csend. Vízcsepegés, edénykoppanás.

Valamit betesznek a furgonba. Valami hosszú fémdoboz. Pont akkora, mint egy ember. A kiskanalakat rohadtul utálom, alig találni meg őket a zavaros lében.

A tűzoltók most indulnak, felberreg a kocsi, persze, hogy észreveszem. Aztán még öt perc, a furgon is elmegy.

Csend lesz.

Az asztalra tenyerelek. Remeg a lábam. Hirtelen minden nehéz lesz, végtelenül nehéz.

Vízkereszt van.

Csend.