A kicsiny vetítőhelyiségben az enyémen kívül hat-hét tonetszék magányoskodik. A kiállításhoz igazodva Cseh Tamás-felvételek peregnek, színpadi fellépések, filmrészletek váltják egymást. Cseh Tamás maga a varázslat, az első húrpendítése beleránt a világába.
És megszűnik az Idő.
Az egész jelenvalóságom szól itt, minden, amiből lettem, amiből összeálltam, az eszmélésem, az egész világképem egykor még képlékeny téglái lebegnek súlytalanul, a hangokból, képekből én tűnök elő, ott ácsorgok minden szótagban, én jövök szembe saját magammal. Minden részecském itt van még rendezetlenül, értelmetlenül, a hideg várótermek, a gyűrött patyolatcédulák, a friss hóba ájulások, a gázolajtól büdös lépcsőházak, a szerelemmel kecsegtető osztályteák, a vaksi neonfények alatt betegen köhögő Warszavák, a lábremegtető blúzkivágások, a Kevertek unottan odadobott blokkjai, a vassodronyos albérletek a rozsdás lavórokkal, a resti csontszáraz zsömléi a klozet felől terjengő, az agyunkba beivódó szarszaggal, a bamba belerévedés az ólomnehéz, Szimfónia-szagú estékbe, hogy ez már így marad örökre, ebbe leszünk belezárva amíg meg nem döglünk.
Pereg a film, a hús-vér Cseh Tamás gyönyörű haja lebben, a lángoló szemű rajztanáré, a Bakony megfigyelt indiánjáé, majd az utolsó koncertjén riadtan pengető, közvagyon-lelkű öregemberé,
s amíg szégyenlősen küszködöm a könnyeimmel, átjár a felismerés, hogy az utolsó napomon, a legeslegutolsón, ott, ahol a nagy összegző tablónak, a tussal indított finálénak kellene hömpölyögnie, nem fog eszembe jutni az összegyűjtött élményóceánból az égvilágon semmi, sem a gyönyörök, sem a borzalmak, egyetlen pillanat sem, sem a végtelennél is végtelenebb csend a Duna közepén, az első szeretkezés a szőlősorok között, a könnygáz az Edda-koncert előtt, a másodperc, amikor a színpadon átölelt az Úristen, az előszoba, ahol Eszter zokogva szorította a térdemet, hogy el ne engedjem, sem az éjszaka, amikor átnézhettem a Szaturnusz gyűrűjén,
nem, nem, semmi sem jut akkor ott eszembe, csak hogy őrjítően, már soha meg nem szűnően fáj a hasamon az operáció húszcentis sebe, és hogy talán már az esti injekció előtt meghalok, de lehet, hogy csak utána.
