összerakni
a csikorduló féktárcsákat
a kórházfolyosó tömény húgyszagát
a madárcsiripelést
a szétrugdalt köveket
a boltos tessékkéremjét
összerakni
a kilincs hideg tapintását
az arcot az üvegen
a megtorpanó lábat a forgalom közepén
a hírt hogy ő is váratlanul
a valahai házat a valahai erkéllyel
a sehova néző bágyadt tekinteteket
a köszmegvagyokokat
a templom csendjét
a lépcsőt ahol újra meg újra
összerakni
az arcát amikor utoljára
az esőt amint
a szétszórt lapokat
a megértést hogy ez mind csak
az ostoba ajándékokat
a pince szagát a sötétet
az ópapa ráncos kezét az arcodon
összerakni
mindezt
összerakni
és nem belehülyülni
