Bihari János napja pontosan úgy kezdődött, mint évtizedek óta mindig. Feltápászkodott rongyos vackáról, megbillegtette az üres pálinkás üveget, kába szemekkel kibámult a vályogviskó aprócska ablakán, aztán elindult hátra, a pajtához. Felszerszámozta a Kesét, befogta a rozoga szekérbe, és lassú…

A nyírségi fiatalember csak áll, mosolyog és integet. Ebben most némileg újdonság a számára, hogy áll, hiszen néhány órával ezelőtt még csak lebegni tudott, nem volt fent és lent, nem volt szilárd talaj, fix pont, csak a súlytalan lebegés. És most áll. Mosolyog, Integet. Megcsinálta: kint járt a…