A három kislány a Margit-hídnál száll fel a HÉV-re. Talán 18-19 évesek lehetnek, a szófoszlányok alapján iskolai dolgokat ecsetelnek nagy lendülettel. A kitűzött cél egy kis szombat esti lazítás lehet, az öltözék és a kiegészítők legalábbis erre utalnak, nemkülönben a finoman eltartott kisujjak, a kicsit pózos, tiniből felnőttbe tartó billentések. Ketten háttal állnak, egyikük velem szemben, könnyű, de kirívóan finom, nem épp hétköznapi szettben. Gyors fejszámolás: a kosztüm úgy hetvenezer lehet, a Tissot óra kétszáz, A leheletfinom szemüveg vagy egy százas, a királyfi kezébe való cipellők úgy ötven-hetven, a csillanó karlánc mondjuk százhúsz, és, ahogy elnézem, a parfüm, a smink sem éppen Caola. Amint elhaladok mellettük, éppen ő válaszol egyiküknek:

– Na, geci, ez azért elég durva – lebben kristálytiszta hangzókkal, enyhén affektáló hanglejtéssel

Hát, kicsim, ezt éppenséggel ki lehetett volna hozni ötezerből is. Bőven.