Reggel óta olvasom-hallgatom az agymosottakról, gombákról, megvezetettekről, idiótákról, birkákról, hitlerekről, vakokról, ostobákról, hazaárulókról, kreténekről, nácikról, krumpliszavazókról, agyhalottakról, viktátorokról, korhadéklakókról, baromarcúakról, kilóramegvettekről, putyincsicskákról, faszszopókról, győzikékről, debilekről, kolostormalacokról, fososszájúakról, csatornamatyikról, homofóbokról szóló értekezéseket.

Értetlen vagyok. Megfordul a fejemben, hogy az elébb – a teljesség igénye nélkül – felsoroltaknak lehet, hogy egész egyszerűen más a véleményük a világról. Más az értékrendjük. A tapasztalatuk. És az is lehet, hogy nincs is igazuk – immár tizenkét éve. És még az sem kizárt, hogy én sem értek egyet némelyik meglátásukkal. Lehet, hogy egyikkel sem.

De ez az ő véleményük, és az ahhoz való jogukat eszem ágában sincs kétségbe vonni. Ha tetszik az nekem, ha nem.

Sajnálom – ehhez én túl liberális vagyok.