TÖPRENGŐ

TÖPRENGŐ

EGY BUMERÁNG, AVAGY KI IS EZ A BOCHKOR?

(Szekszárdi Vasárnap, 2012. augusztus 12.)

2016. február 14. - orbangy

Kilenc éves voltam, amikor egy nyár végi délelőttön a Városgazdálkodási Vállalat ebédlőjében ki kellett kerülnöm egy asztalt, amelyet vagy tíz bácsi állt körül, és amelyen egy VEF táskarádió állt. A bácsik rezzenéstelen arccal álltak, miközben a készülékből valami artikulálatlan üvöltésféle hallatszott. És akkor azt mondta az egyik bácsi:

– Sír a Szepesi.

Összerezzentem, hiszen eladdig a sírás fogalma nekem legfeljebb gyerekekhez kötődött, felnőttet nemigen hallottam sírni, egy ilyen hírességtől, mint Szepesi György, végképp hihetetlennek tűnt. Aztán nagyon gyorsan világossá vált, hogy ez az egész nem is Szepesiről szól, hanem arról a valakiről, akinek a nevét akkor hallottam elsőként: Balczó András.

Azt gondolom, hogy a nagy gyerekkori ábrándok mögül ekkor lépett elém először hús-vér valóságban a történelmi pillanat fogalma, az egyedülállóan nagy emberi teljesítmény, tett ideája. Eltettem örökre, és örülök, hogy meg tudnám mutatni a világegyetemben azt a pontot, ahol az a táskarádió állt.

Ugorgyunk. A napokban egyik este lassacskán ötven éves bácsiként ugráltam és üvöltöztem artikulálatlanul (egy utca rá a tanúm), amikor egy nagyon szimpatikus, mosolygós fiatalember, bizonyos Szilágyi Áron valami leírhatatlan eleganciával ejtette el kezéből vívósisakját – épp abban a pillanatban lett olimpiai bajnok. E gyönyörű momentum feltehetően végérvényesen összeforr az erről szóló televíziós közvetítéssel: Horváth Mariann kommentátor zokogva ünnepelte nemcsak honfitársát, hanem „fegyvertársát” is, hiszen a riporter hatszoros (!) párbajtőr-világbajnokként igen jól ismeri a pást világát, az évtizedes, naponként megküzdött kínkeservet, amely valakit a csúcsra juttathat. Egy valamit nem ismerhet: milyen olimpiai bajnoknak lenni, hiszen amikor ő évről-évre végigverte a világot, e szám még nem volt jelen az olimpián. És most örömtől zokogva ünnepelte azt, akinek ez a boldogság tehetsége okán megadatott. Katartikus pillanat, életre szóló élmény egy egész országnak.

A Valamelyik Rádió másnap reggeli műsorában egy Bochkor Gábor nevű a következőket bírta mondani háttérröhögésektől támogatottan: „Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart... vőő-vőőőő-vőőő... Ez iszonyat volt!... Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögőgombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet...”

Keresem a „Bochkor Gábor” névhez tartozó adatokat. Megjelenik egy erősen gyalult arc, paraffinmosolyok, műröhögések, fél karéjban műcicik tömege. Korunk hőse. Na, jó, a nevét hallottam már, a hangja is ismerős, de vajon mi állhat mögötte, amitől a megfellebbezhetetlenség magasából, a tökéletes tudás biztonságával oszthat ki világbajnokokat, érzéseiket önfeledten vállaló ünneplőket, urambocsá korszerűtlenül boldog hazafiakat és vele együtt lelkesedő sokakat? Biztos, hogy lehet valaki a pali, hiszen azonnal egy ország zúdul fel miatta – bizonyítván egyszersmind: nemcsak lelki impotensek élnek a Kárpátok között.

De akkor mégis, ki ez a Bochkor nevű? Ne lájkokkal tessenek hadonászni, hallgatottságot, celebeket, limuzinokat, villogó kamerákat mutogatni, hanem tényeket, adatokat, műveket, alkotásokat, VALÓSÁGOS szép lenyomatokat lelkekben, sorsok jobbra fordításának tanúságát - bizonyítékokat, hogy ez az izé, akit Bochkornak hívnak, több nyomot hagyott a világban, mint mondjuk a vívónő-kommentátor körömhegye.

Néma csend.

 

Orbán György

 

A bejegyzés trackback címe:

https://orbangy.blog.hu/api/trackback/id/tr868391302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Péter Lehel 2016.02.16. 15:59:51

Gratulálok !Tökéletes írás, lenyomata a mai rádiózásnak ,duma a nagy semmiről .,tudatlanságról.

georgedragon 2016.02.16. 19:05:12

Még mindig inkább "ez a Bochkor nevű" , mint a Balázs, aki tényként beszél a chemtrail-ről, képes felhívni egy látnokot élőadásban, majd a saját butaságukon is képes órákig bután röhögni, kicikizi a fél országot, a maga elemi butaságával..

És inkább mint a sótlan Orbán György , a versmondó lány...

orbangy 2016.02.17. 19:23:06

@georgedragon: Köszönöm véleményét. Nagyra becsülöm a nyíltságát és a bátorságát.

georgedragon 2016.02.17. 19:39:39

Nem akartam személyeskedni, csak olyan emberekbe rúgunk bele naponta, akik ÉRTÜNK dolgoznak, aki a médiában van és éppen az úton lévőket, vagy munkában megkeseredett embereket próbálják felvidítani, azoknak sem könnyű..
Amikor ott ülsz egy mikrofon mögött, és beszélget valamiről valakivel, gyakran elfelejted hogy ez nem egy egyszerű beszélgetés, ez realtime még hallgatja 2-3 millió ember..
Persze egy előre felvett anyagnál sokkal egyszerűbb kivágni kisípolni valamit, de ez élő adás varázsa.
Megeshet, hogy valami nem úgy kerül adásba, vagy másképp hat emberekre, mint ahogy azt szánták. Sok múlik azon, hogy hol és ki hallgatja azt. Lehetsz te mélyponton, lehetek én sértődött és kilátástalan helyzetbe amikor ez már csak az utolsó csepp, egy reggeli rohanás, kapkodás és ingerült városi autózás közben, amikor éppen mindenki szabálytalankodik előz, fékezget, villog, ködlámpával megy előttem és még a kerékpáros is előttem cikázik, mikor van saját sávja - na akkor én is utálom ha még a rádió is bőszít.
De van mikor épp ezeken csak nevetek, továbblépek, mert olyan a kedvem.
Amikor pedig egy arc a rádióban véletlenül vagy épp készakarva sértő vagy lekezelő, nem tudhatjuk neki milyen volt a reggeli rohanás..
Másrészt én reggel pont azt az értelmetlen semmiségről dumát szeretem, ami nem álmosít.
Ha nekem épp verset elemezne vagy a tegnapi színházi darabot mesélné valaki, eltekernék onnan, MERT AKKOR ÉS OTT PONT NEM AZ ÉRDEKEL.
Viszont másnap este, pont bemegyek a Puskin Moziba, mert a kedvenc orosz íróm beszél a METRO 2035-ről, MERT AKKOR OTT OLYAN TÉMÁRA VAGYOK VEVŐ..

Ne várjuk a bohóctól hogy komoly legyen, és nem várjuk a drámától hogy vicces legyen..

aproszemu 2016.02.18. 15:23:51

Azért ez igy eléggé egyoldalú. (mármint a cikk) Ne felejtsük el,h nem mindenki sportrajongó. Pláne nem fanatikus mint a "kedves blogger" és egyes sportriporterek (ami szintén nem egy rang). Valószinüleg egyedül ugrált és üvöltözött az utcán más emberekben megbotránkozást keltve. Úgyhogy - nem a bocskor védelmébe ,de - " Egy fanatikus, avagy ki is ez az orbán györgy? "
- Gondolom most mikor igazolták Einstein elméletét, vagy amikor felfedezik a gyógymódot valami súlyos betegségre, vagy bármi más dologkor ami fontos, jelentös, hasznos az emberiség számára, nem ugrál artikulátlanul üvöltve az utcán. (Hiszen úgy tünik ez a fontos : az artikulálatlan üvöltés. ) Ezek a valóban fontos dolgok gondolom el vannak intézve egy " aha, ez fasza" kijelentéssel. Bezzeg egy sport trófea, ami általában az egyén érdeme , az igen! Nekem - és gondolom sok másnak is - a sporteseményekkel kapcsolatban artikulálatlanul üvöltözö, ugráló emberekröl a pusztitás, rongálás, eröszak jut eszembe. Sajnos. És egyet kell,h értsek "georgedragon"- al is. Ez a cikk v. blogbejegyzés inkább szólt Orbán Györgyröl mint a Bochkorról.
A bocskor nevü olyan amilyen. Hol jófej, hol tapló. Vannak nála jobb, és ezerszer taplóbb, unalmasabb alakok is a médiában.

Norbert Irja 2016.02.19. 11:07:30

@aproszemu: Én sem kifejezetten Orbán György védelmében kérdezem: Biztos, hogy meg tetszettél érteni, hogy mit szeretett volna O.Gy. érzékeltetni a XXI. századelő szellemileg és lelkileg, fokozatosan elsivatagosodó közép-európai és európai világában, a még gondolkodó, és valódi értékekkel jó-barátságban lévő honfitársaival?

aproszemu 2016.02.19. 16:23:16

Èrtettem. De leírva mégis csak az van, h valaki - most épp a bocskor - nem a cikkírónak megfelelö módon nyilvánult meg a "történelmi pillanat "- ról ill. a riporternöröl.(ami valóban nem volt túl szép). Ne felejtsük el azonban,h ez a "történelmi pillanat" csak egy szük réteg számára az. A többi ember nem ugrált, nem üvöltözött, nem zokogott. Ahogyan a híradó sportriportere sem, a film rajongók, a szinház kedvelök, vagy az olvasni szeretök, stb-k sem. Valószinüleg senki sem aki nem részese vagy rajongója ennek a sportágnak. pl. bizonyára az úszók vagy a birkózók vagy más egyéb sportágak kedvelöi sem ordítoztak vagy zokogtak a földre borulva. Nekik megteszi egy gratulálok is. És nem hinném,h ettöl szellemileg és lelkileg "sivatagosak" lennének. - A "valódi érték" fogalma is elég érdekes. Vannak fokozatai. Egy szinház rajongó bizonyára többre értékel "sékszpír" darabot mint most épp a "kardozást". Ez is érték, az is. Nem hinném,h Orbán György tiszte ezt rangsorolni, v megitélni.
Szóval ezért felesleges volt személyeskedni. Ilyen alapon nyugodtan lehetett volna a cikk címe, h "ki is az a sok millió ember akinek más az érdeklödése mint az enyém". Vagy "ki is az aki meg merte gyalázni azt amitöl ÉN ordítozok." Vagy aki mást értékel mint én. stb, stb.
süti beállítások módosítása