Van egy játékom. Tulajdonképpen nem is túl ötletes, mindenesetre vagy egy emberöltő óta művelem. 

Hogy van?

Az egész onnan indul, hogy világéletemben együttérzéssel viseltettem a pénztárosok, jegyszedők, eladók, pultosok, ablak mögötti ügyintézők, egy szóval a hivatásos magányosok iránt. Előttük végeláthatatlan, soha el nem fogyó embertömeg, a láthatárig kúszó sor, amelyből percenként kilép egy szürke kabát, egy rágógumizó száj, egy borgőzös lehelet, egy felvarrt dekoltázs, és te egy életen keresztül hajtogatod ugyanazt, kedvezménykártya?, tízesapró?, milyenügyben?, aztán a kabát, a rágó, a piaszag, a műmellek eltűnnek az ember- és világűrben.

Kegyetlen sors. Te ott ülsz, óráról órára, hétről hétre, évről évre egyre inkább senki leszel, a legsenkibb senki, hiába vibrál a homlokod mögött a neveletlen fiad, a zsörtölődő feleséged, a pasid, aki novemberben lelépett azzal a kurvával - te A Senki vagy, legjobb esetben egy száj, ami kérdez vagy közöl, egy kézfej, ami elvesz meg odaad.

Ezért kérdezem évtizedek óta, ha odaérek elé: Hogy van?

Régi gyakorlat és kiváló kísérlet. Mert egy idő után észreveszed az azonosságokat. Hogy az Alföldön, bármerre mégy, tízből kilencszer jaj, kedvesem, hát lehetnék jobban is, a Dunántúlon köszönöm, jól, és ön?, faluban legalább öt szó, városban maximum négy, külföldön elnéző mosoly az akcentusodnak. De mindannyiszor valami finom, üde szellő, halvány melegség vagy valami ilyesmi, és egy pillanatra két nyamvadt szótól kibillen az emberpusztító, gigászi fogaskerék.

Egyetlen helyen vagy biztos kudarcra ítélve: a Nagykörút mentén hat-hét kilométeren belül, bármelyik irányba is indulj . Az elutasításnak nincs annyi színe, variációja, árnyalata, ami itt felsorolható lenne. A kis hölgy dermedten néz, látom, hogy a tekintete egy pillanatra a pánikgombot keresi. A pultos pali visszakérdez, mi lesz a vége, hogy nős vagyok-e? , a békávés asszony morog valamit, és látom, hogy újra kell számolnia, a kávésnő semmit nem válaszol, ő a nemhallásba menekül.

Szabadulni akar ebből a lehetetlenségből, hogy itt most valaki megpróbálja áttörni az Örök Törvényt, vissza szeretne menekülni A Senki bőrébe, a biztos páncélba, amely megóv mindentől, ami emberi, tehát abszurd, tehát veszélyes.

Pokoli világ.

Tényleg: hogy lehetnek...?