Egyszer Lenin elvtárs hazafelé ment a hóban. Találkozott egy szánkón üldögélő kisfiúval, Szergejjel, aki nagyon sírt.
– Miért sírsz, kisfiam? – kérdezte Lenin elvtárs.
– Mert szánkóznék, de nincs, ki húzza a szánkót!
– No, egyet se búsulj - mondta Lenin elvtárs –, majd húzom én!
Azzal húzta a kisfiút, aki nagyon boldog volt, mert Lenin húzta a szánkót. Másnap is ment Lenin elvtárs, de nem találta a kisfiút.
– Ó, Istenem, biztos elvitte valaki szegénynek a szánkóját, azért nem jön! – gondolta nagy búsan. Pedig nem a szánkóját vitték el a kifiúnak, hanem a családját, Szergejjel együtt.
De ezt már fel nem foghatta Lenin elvtárs.
