Korán reggel csörög a telefon.

– Csák Károly vagyok – mondja valaki –, én vettem meg tegnap a négyes Golfot. Nem tudom, jó számot hívtam?

És ekkor futni hagyom életem úgyszólván egyetlen nagy lehetőségét:

– Elnézést, maga nem Csák Károly? – kellene visszakérdeznem kajánul, hanyagul hátradőlve, mint egy győztes hadvezér, ellenállhatatlan humorom biztos tudatától felvértezetten.

Ehelyett mindösszesen ennyit tudok kibökni:

– Nem, téves számot tetszett hívni. És autóm sincs. Nem is volt.

Ez van. Világéletemben lépcsőházi gondolkodó voltam, és asszem, már az is maradok.