Amikor Olaszországban játszott idegenlégiósként 1999-ben, és közelgett a firenzei EB, az olaszok egy ocsmány, aljas, mondvacsinált doppingváddal (egy zavaros módon neki felírt lábkenőcs miatt) kiprovokálták, hogy a világ legjobb játékosa ne lehessen ott legnagyobb ellenfelük, a magyarok együttesében. Ez természetesen nagyon megviselte a világ akkori legjobb csapatát, ugyanakkor rettenetesen elszánttá is tette őket: az elődöntőben éppen az olaszokat verték meg 7-5-re, majd a döntőben a horvátokat is legyűrve lettünk Európa-bajnokok. A lefújáskor mindenki a vízben ünnepelt a gyúrótól a játékosokon át a szövetségi kapitányig, de szokatlan módon nem a győzelmet éltették, hanem egyetlen nevet skandáltak szinte önkívületben a firenzei éjszakában: „BENEDEK TIBI! BENEDEK TIBI!”

Ilyen dicsőség, ilyen nemes elégtétel csak a legnagyobbnak járhatott, és ő, igen, ő volt a legnagyobb. Megsiratni való hogy még mindig csak 50 éves lenne.

De már örökre a legnagyobb marad.

(Kép: origo.hu)