Lassan kezdem megszokni, hogy az üzlet, ha muszáj, mindent felülírhat. Kérem! Ha ez a szabad világ, ha ez demokrácia, hát ez! Francba az évezredek tapasztalataival, sutba a sok ostoba hagyománnyal, ha nincs haszon, minek tartsuk azokat? Márpedig az üzlet mindig mindenkinek jó, így van berendezve már ez az egyre kényelmesebb világ: ad is a baba, kap is a baba. Tiszta sor. Hogy ez már túllép minden racionalitáson, azért legfeljebb a racionalitást kárhoztathatjuk.

Vagy a Jóistent.

Merthogy sikerült olyan fércmunkát összecsapnia, amelyben a hét pontosan hét napig tart. Agyrém. Ostoba számok! Kell ehhez ragaszkodnunk? Kell a fenét!  Ki velük a teremtésből, de üstöllést!

Most olvasom például egy nagy amerikai cég hirdetésében, hogy: „Nálunk péntekig kiberhétfő van!” Hurrá! Cybermonday péntekig! Ez kell nekünk, ez a mi barátunk! A naptárt egy gombnyomás átírni, a bolygók akadékoskodását meg ki nem szarja le! Addig szabhatod a naptárt, apukám, amíg hasznod van és kész!

A történet azonban baromian nem új, és még csak nem is Ámerikából származik, amint azt milliók állítják. Sőt, az is megadatott nekem, hogy személyesen ott lehettem a világra jötténél.

Jó sok éve Szegeden egy elegáns kínai étterembe mentünk ismerőseimmel. Imádom a kínai cuccokat, az étlapon reveláció volt felfedezni számomra, hogy cápauszonylevest is kínálnak.

– Egy cápauszonylevest kérek! – csettintettem oda hanyagul a hajlongó pincérnek, mintha csak egy kávét kérnék, pedig bensőmben remegtem a megálmodni sem mert találkozás közelségétől. Ám ekkor megrendült körülöttem a világegyetem:

– Máris hozom, uram! – hajladozott tovább a pincér. – De azt tudnia kell, hogy mi a cápauszonylevest csirkéből készítjük – és már viharzott is a konyha felé.

Úgyhogy, barátocskáim, ti a péntekig tartó kiberhétfőtökkel a fasorba’ se vagytok. De nem ám.