Annak idején a gimnázium negyedik osztályában már elég nagy volt a pofánk, nyilván mindenkinél jobban tudtunk mindent, elképzelhetetlen volt számunkra olyan helyzet, amelyet meg ne tudtunk volna oldani.
Azért az élet majdnem ránk cáfolt.
Az őszi almaszüreten (ó, áldott emlékű bikinik a szemközti ágakon!) két szedő atyafi valamin összevitázott, s egyikük utolsó érvként azt találta említeni: „Apád fa…a!”
Nem jókor tette: egyik tanárunk épp arra járván felemlegette e mondat stiláris deficitjét, hozzátéve, hogy hétfőn, immár az iskolában, újratárgyaltatik ez aggályos szituáció.
Perc sem telt, az igen összetartó és roppant leleményes osztály számára adott volt a feladat: hétfő reggelig előállítani egy olyan, abszolút életszerű dialógust, amelyben szerepel ez a replika: „Lapát, kasza!” Mert onnan már csak egy aprócska lépés annak igazolása, hogy a mondat sajnálatosan félrehallatszott.
E régi történet most onnan ötlött eszembe, hogy egy képviselőnő a cserfes szókimondás látszatának reményében egy interjúban nemes egyszerűséggel patkánynak nevezett mittudomén hány százezer szavazót az egyik táborból. Szerencsére náluk is összetartó az osztály, s, ahogy mi sem ítéltük el magáról megfeledkezett osztálytársunkat, sőt védelmére egyesültünk, e társaság is fürge brainstorminggal reagált: ezt a mondatot tulajdonképpen mégsem így kellene helyesen értelmezni, tehát nem is a választókról van szó, hanem választottaikról, azok a patkányok. Megerősítendő e posztulátumot villámgyorsan napvilágot látott egy kampányvideó is (hisz kampány van, vagy mi a rosseb), ahol „Ti írtátok” címmel civil vélemények gyűlnek. Ott mások mellett ez olvasható: „Szükség van írtásra, főleg a Lendvay utcában és környékén…” – mondja (írja) egy állítólagos Károly, bár egy közepesen hírérzékeny olvasó is gyanakvással él a helyesírást látván, hogy ezt tán mégiscsak Bangóné képviselő asszony írhatta személyesen.
Nem nagyon akarnék azzal foglalkozni, hogy ez a történet immár erőst közelít a nácizmus, fasizmus felé (a jelenség kapcsán a nem éppen ner-kompatibilis TGM is utalt erre). Nem méricskélném azt sem, hogy a minden irányból ömlő szenny nyomán meglehetősen gyalázatossá vált közbeszédet mennyivel sikerül tovább silányítani e megerősítéssel.
Én csak arra szeretnék utalni, hogy a patkányozós nyilatkozatot orvosolni lényegesen kisebb feladat lett volna, mint nekünk annak idején összetákolni egy lapát, kasza tartalmú dialógust. Talán elég lett volna erkölcsi alapállásból kezelni a kérdést, példát mutatni – nem pedig izzadtan-zsírosan politikai hasznot akarni egy nyilvánvalóan menthetetlen helyzettől. Az talán még jövedelmező is lehetett volna.
Mert így meglehet, hogy sokaknak mégiscsak a kerti szerszámos sufni jut eszükbe és semmi más.
Lapátok, kasza.
