Sárbogárdon dögunalom félórás dekkolás. Összesen hárman nézzük reménytelenül a síneket. Kisvártatva négyen leszünk, kígyóruhás, közepesen ribancoid, ugyanilyen mértékben koszos női egyed érkezik, fülén aranyak és telefon.
– Márcsellóóó!!! – üvölti. Utána csend.
– Márcsellóóó!!! – zeng újfent szerte a gőzölgő határban.
– Márcsellóóó!!! Márcsellóóó!!! – ismétlődik szakadatlan. Összenézünk a mellettünk ülő idős hölggyel: lehet, hogy ez a teljes szókincs? Hm, baromi egyhangú fél órának nézünk elébe.
– Márcsellóóó!!! Szítverem a fejedet!!!
Oké, van remény.
