Egy, a közösségi oldalon megjelent felvetésre, miszerint Mit csinál az, aki MÁRMINÁL? („márminálunk, babám”) – jelezném, hogy egy méltatlanul meg nem jelent értelmező kisszótárban a következő szócikk található:

„márminálás fn népr A régi paraszti világhoz kötődő, felvidéki eredetű, összetett mezőgazdasági tevékenység, mely legkivált a meggy és a makk nem szedésében csúcsosodik ki. Különösen azokon a tájegységeken jellemző, amelyeken fedeles kosárba történik (pontosabban nem történik) az ilyen jellegű cselekvés.

A tevékenység időszakos természetű, és ezt a szóhasználat is hűen követi: júniustól késő őszig beszélhetünk márminálásról, a kora tavaszi időszakban a mégminálás elnevezés a pontos. Ebben a periódusban a paraszt csak rágondol a nem szedésre (mégminál), a márminálás során pedig már ténylegesen nem szed.

Lehetséges megjelenése különböző tevékenységek fúziójaként is: pl. a túl hangos szolmizálás közben ('dominál'), a parasztházak padlózatának készítésekor ('laminál') és a pöcegödör környékén való nem szedésre ('kulminál') alkalmazva.

A folklórban való megjelenését kutatva érdekes adalékokra bukkanhatunk. Egy, a Sümeghi-kódexben lelt 14. sz.-i szövegtöredék például egyértelműen rávilágít, hogy eredetileg nem meggyre és makkra, hanem kifejezetten hüvelyesekre vonatkoztatták a kifejezést: „Marminalunc. Bab am!” (Vö. Ortutay, 1960) A hüvelyesekből kiinduló jelentésmódosulás első fázisában még csak a meggy jelent meg, majd az emancipáció jegyében a makk is.

Egyes konteókutatók felvetik a „Már minálunk, babám…” értelmezést is, ezt azonban – mint teljességgel irracionális megoldást – a korszerű tudomány a sarlatánságok közé sorolja.”