Olvasom, hogy egy ismert politikus (a nevét nem vagyok hajlandó leírni) egy meglincselt ávós képével emlékezik meg a forradalomról.
Pillanatok alatt eszembe ötlik jó néhány párhuzam – de aztán gyorsan elhessegetem őket: még a legnagyobb megdöbbenés, gyalázat sem engedi meg, hogy olyan szellemi-erkölcsi posványba süllyedjünk, mint amilyenben ez a szétesett véglény vegetál.
Ünnep legyen. Méltó.
