Majd’ húszéves történet.

A falunapra az elmúlt évek lelkesedésével készültek a szervezők. Tehették, hiszen az év legrangosabb eseménye már esztendők óta rengeteg látogatót hívott és hozott a kis faluba, összetalálkozott itt barát, vendég, elszármazott és először itt járó egyaránt. Minthogy épp kerek évforduló volt, az alkalom méltóságát emelendő úgy gondolták, hogy a napot tűzijátékkal kellene zárni. A hegyoldalról, ahol a nap java része zajlik, biztosan jól látszik majd, a vendégek örülni fognak, a költségvetésbe belefér – megrendelték, este nyolckor tűzijáték.

Aztán úgy egy héttel a falunap előtt valaki elgondolkodott. A főzőverseny, amely a program gerincét jelenti évek óta, egy óra körül mindig lezárul, a népek megebédelnek, délután pincéznek, s az már előre tudható a tapasztalatok alapján, hogy a kocsisorok négy-öt óra körül megindulnak hazafelé. Mi lesz a megrendelt tűzijátékkal?

Pillanatok alatt megszületett a megoldás, és a plakátok már imígyen hirdették lelkesen:

16 órakor (ELŐSZÖR MAGYARORSZÁGON!) TŰZIJÁTÉK – NAPPAL

Úgy is lett. Az atyafiak megebédeltek, ebéd után bejárták a pincéket, és délután négykor jókedvűen hallgatták a tűzijátékot: a dörrenéseket, robbanásokat, sistergéseket. Mert hogy – hála a szikrázó napsütésnek – látni legfeljebb annyit láttak, mint egy balatoni sárga jelzés fellövésekor. A tűzijáték azonban megvolt.

És először Magyarországon: nappal.