Egy évvel ezelőtt az ukrajnai háború következtében várható gázáremelés kapcsán pokoli riogatáshullám söpört végig a Face-en. Nyilván mindannyian tartottunk tőle, jó néhányan viszont egyenesen boldog izgalommal ontották a mindmeghalunk, mindmegfagyunk, monnyonle, elkellmenekülni típusú riogatásokat. Ki politikai céllal, ki merő unalomból, ki szexuális elfojtottsága okán, ki mindháromból egyszerre.

Ismétlem: én is tartottam tőle. Meg is emelték az átalányt, a mienket szerintem reálisan, legalábbis – fő energiaforrásunk lévén –elviselhetően.

Most kiderült, hogy az átalány alapján kb. fél évnyi díjunk visszajár.

És ahogy elnézem, nekünk egyedül az országban, mert hasonló hírt sehol, senkinek a posztjai között nem lelek.

Mindezt egyetlenegy üzenet céljával írom ide: vannak jó hírek is. Is. Hogy nem elütötték, hanem gond nélkül hazaért. Hogy nem felrobbant, hanem boldogan élnek benne. Hogy nem megalázták, hanem elismerték.

Mert élni öröm. Félni meg nem az.

Félelmet gerjeszteni meg utolsó trógerség – legyen bármilyen ambíciód vagy bármiben is hiányod.