A történet így kezdődik. Szülő áll a sarkon a bolt előtt, virágot árul, arcán derű. Tanárnő jobbról, kezében szatyrok, mosolyog bele a mindenségbe. Szülő felismeri Tanárnőt, kezében megmoccan a csokor virág, az említett felé fordul, és azt mondja: – Virágot, Tanárnő? Ám álljunk meg egy pillanatra…

összerakni a csikorduló féktárcsákat a kórházfolyosó tömény húgyszagát a madárcsiripelést a szétrugdalt köveket a boltos tessékkéremjét   összerakni a kilincs hideg tapintását az arcot az üvegen a megtorpanó lábat a forgalom közepén a hírt hogy ő is váratlanul a valahai házat a valahai…