A cukrászdába lépve mélyet szippantok a hűvös levegőből, jólesik lenni itt és most a kinti hőség után. Szokásos ristrettómért jövök, előttem anyuka hároméves forma, tündéri kislánnyal. Anyuka a lábujja hegyéig trendi: kizárólag fekete–katonazöld kombó a pólón, a térdnadrágon, a cipőn, a 27 és fél fokos szögben álló, hosszú siltes bézbólsatyin, a mértani pontossággal hanyag táskán és talán a bugyin is, bár ez már csak teoretikus megállapítás. Úgy látom, Hajnika választhatott már sütit, de a rendelés még korántsem zárult le.
– Hajnika, mit kérsz inni a sütihez? Inni valamit? Hm? Vizet? Hm? Szódát? Döntsd el kicsikém, nem innál valamit? Mégis vizet inkább? Kapsz sütit, de mit innál? Hm? Van szóda is. Azt inkább…? Mit szeretnél inni…?
Nem sietek, a hűvös is jótétemény, a kisgyerek meg hadd válogasson. Bár most észreveszem: Hajnika egyértelműen rázza a fejét jó ideje, nem kér inni.
– De valamit csak innál, nem? Hm?
Végül valahogy dűlőre jut az italkérdés, rátérhetünk anyuka sütijére.
– Hát én… Nem tudom… Talán… Talán a krémes… Vagy nem, inkább. A zserbó? Hát… nem is tudom… Inkább talán valami gyümölcsös… De nem, azt sem… Ez a kókuszgolyó krémes belül…? Illetve mindegy is… Csokisat egyek…? Lúdláb…? Ebben mi van itt… Hát… Inkább ezt… Gyümölcskosár… Hát… Mi van benne..?
Egyik lábamról a másikra állok, aztán végre döntés születik, fizetés, asztalhoz ülnek, rendelhetem a ristrettót. Közben a hátam mögött hallom, anyuka beszél, kérdez, nagyon helyes, gondolom magamban, anya-lánya program lesz – ám megfordulva látom, anyuka a telefonba csicsereg, a telefonba kedves, a telefonba érdeklődik. Hajnika csendben, ügyesen falatozza a tortácskát, mosolyog, angyali teremtmény. A telefonálásnak közben vége, de nem tűnik el a készülék, most SMS-írás jön hosszú körmökkel nehezített pályán, egy falat habos süti, egy enter, még egy falat, még egy enter, ez ki is tart a sütik végéig, mindeközben egyetlen szó nem hangzik el. Anyukától sem, Hajnikától sem.
A cukrászda-projekt most véget ér, anyuka indul, mögötte Hajnika tündéri loknijaival, derűs, békés, türelmes és okos gyermek.
Még.
