Kedves Képviselőasszony! Kedves Poli!

Üzenetet hoztam neked. Közös barátunk írta öt nappal ezelőtt: „Drága Pólika! Nagyon sok szeretettel köszöntelek születésnapod alkalmából! Hiányoznak a beszélgetéseink!”

Öt napja íródtak ezek a mondatok, és megfogalmazójuk nem is gondolta, amit egyikünk sem sejthetett: hogy ezeket a sorokat te már nem olvashatod. Mert te közben átléptél egy másik világba, amely bizonyosan mosolygósabb lett érkezéseddel – mi azonban itt maradtunk, és már nem hívhatunk, nem beszélgethetünk veled, nem kérhetjük a tanácsodat, véleményedet, megerősítésedet.

Hát elhoztam neked ezt az üzenetet. Meg vele együtt sokunkét.

Azokét, akiket mindig képviseltél. Mert te nem csak nevedben, a névkártyán szereplő titulusod szerint voltál képviselő. Ez nem cím, pozíció volt az életedben, hanem alázattal felvállalt hivatás, szolgálat. Világéletedben egyetlen cél hajtott: másokon segíteni, másoknak jót tenni, a világot emberibbé formálni.

Erős, biztos alapokra építhettél: a kikezdhetetlen értékeket megfogalmazó családi örökségre, a hitet porba tipró időkben is mindig vállalt hitedre, megkérdőjelezhetetlen tisztességedre, mindenkit befogadó, mindenkit megérteni akaró, nyílt, derűs természetedre, hatalmas szívedre. Aki pedig ilyen fundamentummal bír, az sokra hivatott, az nagy feladatokra érdemes, és te időben meghallottad az elhívást: a te küldetésed a közösség odaadó szolgálata. 

Pedagógus voltál a szó legteljesebb, legnemesebb értelmében. Mintaadó, követésre méltó, példát felmutató polgár, olyan, aki elveiből soha szemernyit nem enged, aki emberségben mindig mások fölé emelkedik, s aki mindig nyitott minden gondolatra, cselekvésre, amely létünket előreviszi, értékeinket gyarapítja.

Nincs ma Szekszárdon olyan ember – ha tud róla, ha nem –, akinek ne volna megköszönni valója előtted, akinek életét, mindennapjait, egy-egy dolgát ne tette volna jobbá munkád, fáradhatatlan igyekezeted. De lehetetlen múlt időben beszélni, hiszen benne vagy te a város minden rezdülésében, sóhajtásában és csendjében, szellemiségének minden zugában.

Nem volt olyan, az oktatáshoz, kultúrához köthető hasznos kezdeményezés, amelynek ne álltál volna élére, nem volt a közművelődésben csoport, társaság, művész, akit ne támogattál volna, s nem lehetett olyan rendezvény, előadás, hangverseny, kiállítás, bemutató, amelyen ne lettél volna jelen, mert tudtad, milyen fontos az ott lévőknek, az abban törekvőknek személyes támogatásod, elismerésed.

S tetted mindezt csendben, sosem keresve a kamerák, mikrofonok, fényképezőgépek csábító közelségét. A te munkád nem rólad szólt, hanem rólunk. Mindannyiunkról, akik ebben a kisvárosban teszik dolgukat, akiknek fontos a közös nyelv, a közös örökség, a közös érték, a forma, a dallam, a gondolatjel, a tánclépések, a motívumok – minden, amitől az itt igyekvőnek talán még „emberhez méltó dolga van”.

Üzenetet hoztam neked. Sokunk üzenetét.

Hogy hiányozni fognak a beszélgetéseink. A történeteid. A kérdéseid. A nevetésed. Ahogyan a családról beszélsz. Ahogyan Szekszárdról beszélsz.

Üzenetet hoztam, hogy hiányozni fog mértékadó hitelességed, kudarcot nem ismerő lelkesedésed, végtelen emberséged.

Üzenetet, hogy hiányozni fogsz, pótolhatatlanul, Képviselőasszony, Póli, Pollika, drága barátunk.

(Elhangzott Szekszárd MJV Önkormányzata Közgyűlése 2022. július 22-i ülése előtt.)