A ház előtt, az úttesten vidám krétavonalak szaladgálnak. Színesek, girbegörbék, az utcabeli aprónép alkothatott itt ismét. Óvatosan kerülgetem, rá nem lépnék a vonalra, amelyet apró gyerekmancsok húztak tegnap talán.

Ahogy elnézem a vonalak rendszerét, az utca közlekedését gondolták újratervezni, ami (lássuk be) nem is épp elvetendő ötlet – tekintettel az időnként kialakuló igencsak tumultuózus jelenetekre. Kék, zöld, rózsaszín utak vezetnek erre-arra, közöttük-rajtuk nyilak, utasítások irányítják a tudatlan arra járót.

TILOS

– virít valahol az út elején. Helyes. Mondott szóból ért az ember, aki közlekedik, legyen tudatában, hogy itt aztán nem ám a mindentszabad elve uralkodik – hát hová lenne akkor a világ? Szabály van, de elsősorban is tilalom, okoskodásnak helye nincs – a kis fickók világképe szerint.

FORDUJ MEG

– jön a következő barátságos utasítás. Nagy figyelem vezérelte a tervezőket! Sehova tovább a céltalanságba! Ha nincs erre dolgod, ne itt keresd! S hogy ez a mély empátia, az odafigyelés, a mindenkiért aggódás mennyire áthatja a munkát, kiolvasható a következő ukázból:

JÓZSIBÁCSI MENYÉ VISZA.

Hát, ha én Józsibácsi lennék, istenbizony meghatódnám ezen a finom, személyesen nekem címzett iránymutatáson. Így kell ezt! És már pereg is előttem a jövő metropolisza, ahol a „Parkírozni tilos!” vagy a „Jobbra hajts!”  ellenében a „Lacikám, keress másutt helyet, aszondom!” vagy „Katika, inkább erre, aranyszívem!” táblák (kézzel írva!) lepik el a város és a lelkünk tereit. Ó, boldog jövő!

Íme, itt épül majdani világunk, ha ezek a törpék felnőnek, végre megvalósulhat az, ami itt és most még úgy hiányzik: az odafigyelés, az emberség, a jóakarat. Még húsz, még tíz év, és tényleg galambok bújnak a verebekhez, az utcák mosolyt virágoznak, a derű tölt ki majd minden zegzugot.

Bizony, mondom néktek, lesz magyar feltámadás!

De, jaj, a legnemesebb szövetségek, a legmagasztosabb vállalkozások között is ott lopakodik a békétlenség ördöge. Ahol ilyen héroszok vágnak neki a világátalakításnak, ott sunyi alattomossággal kezd férkőzni az intrika gonosz manója, a viszály csúf koboldja, s csak a pillanatot lesi, hogy éket verhessen nagy tervek megálmodói közé. Mert ott az utolsó felirat:

HAGYATOK BÉKÉN.

A projekt véget ért. Sic transit gloria mundi.