Hetek óta ott hever.

Az elintézetlen dolgok között legfelül, vár, hogy megköszönjem. A borítékban egy kis könyvecske van, az elején tabló az 1956-ban érettségizettekről, a kép legszélén Molnár Jolán. Az anyám. 65 éve vágtak neki, hogy nagylányok és nagyfiúk legyenek, erre emlékszik a kis irat.

Meg kellene köszönnöm. A boríték sarkában asszonynév, kiderítem, hogy osztálytársak voltak, nagyon kedves figyelmesség, hogy kinyomozta a címemet.

Meg kellene köszönnöm.

Mindig elakadok. Meg kellene köszönnöm. Bekopogtatni egy olyan ajtón, amelyik betessékelhet a világba, ahol anyám, a kis Molnár Jolán létezett valaha.

A hetedik ajtón. Ahova soha nem léphettem be. Amelyik mögött soha sem tudtam, mi van. Amelyik előtt mindig álltam és türelmetlenül vártam, hogy kilépjen valaki. Nem tudom ki. Bárki. Csak jöjjön már. Hogy megtudnék valamit.

Róla.

Magamról.

Keveset láttam. Ha néha találkoztunk is, semmiségekről beszélgettünk. Nem emlékszem talán egyetlen mondatra sem. Mosolyogtunk kényszeredetten, és később, amikor már nagyobb lettem, néha rágyújtottunk. És hallgattunk. Jó lett volna megkérdezni pedig. Te, miért van ez. Te, miért vagyok ilyen furcsa. Miért álmodom ilyeneket, miért ez a zűrzavar, miért az elcseszett szerelmeim, a szarháziságom, a félelmem, te, miért nem megy semmi. Mondd.

Semmiségekről beszélgettünk.

És most be kellene kopogtatnom.

Meg kellene tudnom valamit abból, honnan libbent rá a képeire az a mindig ott lévő fátyol, az észrevétlenül mímelt derű, a mentőövnek használt jó kedély. A mesterkélt mosolyok. Milyen kislány-korból jön ez az egész, kit szerethetett, mit szerethetett, volt-e valaha tényleg szerelmes, honnan a talmi-rajongások, a betemetkezés. Hogy egyetlenegyszer láttam igazából megörülni nekem: amikor már csak az infúzióból lecsepegő morfium tartotta ezen a világon. Akkor örült nekem. Boldogan, őszintén. A kis Molnár Jolán, az anyám.

Nem látok át az ajtón. 

Nem tudom meg, miből lett ő. És már nem tudom meg, miből lettem én.

Holnap levelet írok. Köszönetet.

Udvarias leszek és elegáns, mint az érett emberek.