Édes Sziliapu, tudod, az a baj, hogy egy hónapja már, hogy nem tudtam sírni. Csak jövök-megyek, botorkálok jobbra-balra, kereslek mindenhol, forgatókönyvekben, üzenetekben, az emlékezet polcán mondataidban, a hangoddal a fülemben – semmi. Zsuzsi is csak néz engem, és aggódva ingatja a fejét, tudja…

Nem kétséges, hogy a magánügyed. Mindenkinek az. Elvehetetlenül az. Mindenki maga dönt róla, és ez így van rendjén. Ők úgy döntöttek, hogy azokra hallgatnak. Te úgy döntöttél, hogy ezekre. Te így döntesz, és lám, milyen jó, hogy ez a szabadságod megvan, hogy magad dönts. Ők meg úgy döntöttek,…