Már mindenki kiment.

– Elnézést, tanár úr, kérdezhetek valamit?

– Parancsoljon, Katika!

– A verset azt majd mindenki előtt kell felmondani?

– Igen, úgy kellene.

Csend.

– Ez ugye zavarná magát, jól gondolom?

– Igen.

Csend.

– Jól gondolom, hogy magát megszégyenítették már ezzel kapcsolatban?

– Igen.

Csend.

– Ezt nagyon sajnálom. Végtelenül sajnálom.

Csend. A földet nézi.

– Egyet ígérhetek. Soha semmiképp sem fogom megszégyeníteni. És menni fog. Higgye el.

Csend.

– Elhiszi nekem?

Rám néz.

– Igen.

Kimegy.

Hát, ezért.